ÖSSZEFOGLALÓ

A 2003. január hó 13. napján a Fővárosi Bíróság másodfokú tanácselnökei és dr. Bánáti János - a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke - részvételével

az ügyvédi munkadíjakkal kapcsolatos új jogszabályok értelmezése tárgyában tartott értekezletről.

A értekezlet tárgyát a 2003. január 1-jén hatályba lépő 7/2002. (III. 30.) IM rendelet, valamint az azt módosító 33/2002. (XII. 23.) IM rendelet értelmezése képezte. A Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiuma az alábbi álláspontot alakította ki a tárgykörben:

I.

A pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségről szóló 7/2002. számú IM rendeletet a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Az egyes, díjazásról szóló igazságügy-miniszteri rendeletek módosításáról szóló 33/2002. számú IM rendelet 1. § (3) bekezdése értelmében a „védői díjat és igazolt készkiadásait a bűnügyi költségek előlegezésére vonatkozó szabályok szerint annak felmerülésekor az állam előlegezi.” – tehát az eddig kialakult gyakorlatnak megfelelően a védő kirendelési díját és készkiadásait a bíróság azok felmerülésével egyidejűleg utalványozza a jövőben is.

II.

A hatályba lépő újabb rendelet már szétválasztja a pártfogó ügyvédekre és a kirendelt védőkre vonatkozó szabályokat. A jogszabály megfogalmazása szerint a kirendelt védőt a bírósági eljárásban végzett tevékenységéért munkadíj és költségtérítés illeti meg, amely Áfa-t nem tartalmaz.

1./
kirendelt védő munkadíja megkezdett óránként 2000.-Ft, melyhez 25% Áfa adódik. Az Áfa összegét a bíróságnak kell kiszámolnia és az erre rendszeresített utalványon a ténylegesen felmerülő munkadíjon túl összegszerűen feltüntetnie. A kirendelt védő ezen utalvány mellett – saját adóalanyisága szabályainak megfelelően – számlát állít ki és ezen két okirat birtokában veheti fel a neki járó összeget a bíróságok gazdasági hivatalában. Fontos leszögezni azt, hogy a bíróságnak az ügyvéd adóalanyiságának típusától függetlenül az Áfa-t minden esetben ki kell számolnia és fel kell tüntetnie az általa kiállított utalványon – ezt a kötelezettséget a jogszabály egyértelműen a bíróságra telepíti. (Ez alól egyetlen kivétel van, amikor valaki alanyi Áfa-mentességgel rendelkezik, de erről előzetesen tájékoztatnia kell a hatóságot.)

2./

Költségtérítés címén a kirendelt védőt megilleti: postai, távbeszélő, utazási, szállás, leírási, másolási és egyéb költségek. Az utazási költségbe beletartozik a parkolási díj is az adott közterületen irányadó díjszabás szerint. Az ügyvéd készkiadásairól tételes kimutatást kell hogy készítsen, így igazolva azok felmerülését. Nyilvánvalóan adódnak olyan kiadások melyek igazolása a védőtől, míg annak ellenőrzése – quasi bizonyítás felvétele – a bíróságtól nem várható el. Így pl. a parkolási díjat elegendő bemondás és a tárgyaláson töltött idő összevetése alapján kiszámolni, hiszen a parkoló-cédula bemutatása büntetést vonhat maga után, melynek kifizetését nyilván nem vállalhatja a bíróság. Ugyanígy nem igazolható pl. a védő telefonköltsége, vagy postai kiadása, hiszen az egyes tételekről önálló számla kiállatása nem lehet ésszerű elvárás.

A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Bánáti János felvetette – hivatkozva a 7/2002. számú rendelet 3. § (2) bekezdésére – hogy a tételes kimutatás nehézkes megoldása helyett költségátalány számításával lehetne megoldani a költségelszámolást, a szakértők vonatkozásában alkalmazott szabályokhoz hasonlóan.

A hivatkozott § szerint: „Ha az ügyvéd a bíróság által megadott határidőn belül készkiadásait nem részletezi és nem igazolja, a bíróság a készkiadásokat a rendelkezésre álló adatok alapján állapítja meg.” Ha ezen rendelkezés nem is alkalmas a költségátalány-számolás jogszabályi legitimálására, mindenképpen megfontolást igényel az átalány-számolás lehetőségének kimunkálása, tekintettel arra, hogy a megoldás egyszerűbb, tisztább, kevésbé munkaigényes és a szakértői rendszerben tökéletesen működik.

A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöksége az értekezletet megelőzően már tájékozódott a Budapesti Rendőr-főkapitányság gazdasági vezetőinek álláspontjáról, akik szintén a költségátalányos rendszer kialakítását támogatnák.

Ami a két megoldás – tételes és átalány-számítás – közötti különbséget illeti:

- A készkiadások tételes kimutatása esetén a bíróság csak a tételek Áfa nélküli összegét tüntetné fel az utalványon, tekintettel arra, hogy az egyes összegek továbbszámlázott összegek, melyek már tartalmaznak Áfa-t.
- Ezzel ellentétben a költség-átalányként megállapított összeg után mindig ki kell számolni és fel kell tüntetni az Áfa-t, melynek mértéke szintén 25%.

Egy kirendelt védő egy eljárásban csak egyszer választhatná meg, hogy melyik elszámolási formát választja, melyről nem térhet át. Nem térhet át másik megoldásra az ügynek nyomozati szakból bírósági szakba történő kerülése esetén sem.

Az átalány mértékére is kitért a javaslat, az a szakértőkre vonatkozó rendelkezésekkel megegyezően a munkadíj 30%-ban kerülne meghatározásra.

Ide tartozó kérdés, hogy a bíróságnak fel kell-e hívnia a védőt az elszámolásra illetve a választásra, a válasz: nem. A 7/2002. számú rendelet 1. § (2) bekezdéséből kiindulva – miszerint: „Költségtérítés címén az ügyvéd készkiadásainak megtérítését indítványozhatja.” – a kirendelt védőnek csupán lehetőséget ad a jogszabály költségei elszámolására, amellyel saját kezdeményezésre él vagy sem.

III.

Az értekezleten felmerült, a tárgykörhöz részben kapcsolódó kérdés a kirendelt védő és a külföldi – magyar nyelvet nem beszélő - terhelt kapcsolattartása körében tolmács igénybevételének mikéntje. E körben a résztvevők közös álláspontot alakítottak ki, miszerint a kirendelt védő az eljáró bírótól kérheti mind a fogva lévő, mind a szabadlábon lévő vádlottal való kapcsolattartáshoz tolmács kirendelését. (Nincs akadálya, hogy a védő által ajánlott tolmácsot rendelje ki a bíróság.) Ebben az esetben meg kell állapodniuk a tolmács óradíjában is - előre, majd a beszélgetésen töltött időt utólag, bemondás alapján megállapítva határozza meg és jegyzi fel a költséget a bíróság. Amennyiben a terhelt fogva van, a beszélő ideje hivatalosan igazolható a rendőrség illetve, a büntetés-végrehajtási intézet kimutatása alapján, szabadlábon lévő terhelt esetében pedig a védőnek és a tolmácsnak együttesen kell igazolnia annak időtartamát. A tolmács díja természetesen ebben az esetben is az államot terheli, hiszen nem a kirendelt védői díjba számítandó be, hanem a Be. 218. § alapján azon költségbe, mely abból adódik, hogy a terhelt a magyar nyelvet nem ismeri.

Ez a megoldás megfelel az eljárási törvényben, az Alkotmányban és a nemzetközi egyezményekben rögzített terhelti védekezési jog biztosításának.

Az ügyvédi munkadíjjal kapcsolatos rendeletek egységes értelmezése és alkalmazása központi eligazítást tesz szükségessé, amely az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jogkörébe tartozik.

Különösen ilyen kérdés az ügyvédi költség átalányban történő meghatározása és annak százalékos aránya.

Mi magunk aggályosnak tartjuk kifejezett jogi rendelkezés nélkül a költségátalány megállapítását, de a gyakorlat szempontjából mindkét oldal érdekét szolgálná.

Budapest, 2003. január 14.

Dr. Frech Ágnes