A kábítószerrel visszaélés törvényi tényállásainak értelmezése (a Btk 282.§ , 282/A.§ , a Btké 23.§-a) az 5/1998. Büntető jogegységi határozat

I.

Az 1998. évi LXXXVII. számú, 1999. év március hó 1-jével hatályos törvénymódosítás, lényegesen megváltoztatta a kábítószerrel visszaélés jogi szabályozását, a törvény helyes értelmezése és alkalmazása igazi kihívást jelent a jogalkalmazó számára.

Külön bekezdésben, eltérő büntetési tétellel fenyegetve határozta meg a fogyasztói típusú (282.§ (1) bekezdés ) a forgalmazó tipusú (282.§ (2) bekezdés) elkövetéseket ,

és külön bekezdésben vétségként meghatározva magát a fogyasztást, a Btk 282.§ (9) bekezdésében.

Új fogalomként vezette be a függő-fogyasztó kategóriáját, külön törvényhely, ugyancsak eltérő büntetési tételek mellett, külön bekezdésben szabályozza a függő-fogyasztó fogyasztói, illetve forgalmazó tipusú elkövetéseit. (282/A.§ (1) és (2) bekezdése)

II.

Eldöntendő kérdés, hogy a 282.§ (1) illetve (2) bekezdése alapeset-minősített esetnek, vagy két külön alapesetnek tekintendő-e. A Magyar Büntető Jog Kommentárja (Hvgorac) alap-és minősített esetként kezeli a két bekezdést anélkül azonban, hogy ezt a gondolatot tovább vinné és megoldást kínálna arra az esetre, ha ugyanazon elkövető egy eljárásban elbirált cselekményei részben az (1), részben a (2) bekezdés alá esnek. Eszerint a felfogás szerint ugyanis ugyanazon elkövető forgalmazó tipusú magatartásába beleolvad a megszerző tipusú magatartás. ( Pl. aki kábítószert hoz be az országba és a körülményekből forgalmazói szándékra lehet következtetni, de ez a határon történt kábítószer lefoglalás miatt nem valósult meg, akkor a Btk 282.§ (2) bekezdésének a kísérletét kellene megállapítani.)

A kábítószeres ügyekben ítélkező bírák többsége azzal értett egyet, hogy a Btk 282.§ (1) és (2) bekezdése két alapeseti tényállás,

amelyben egészen eltérő tipusú elkövetési magatartások szerepelnek, és jelentősen különbözik a büntetési tétel is. Abból kiindulva, hogy a törvényalkotó ezt a megkülönböztetést az egész paragrafuson végig viszi, és mindíg különböző büntetési tétellel fenyegeti az egyes minősítő körülmények megvalósulása melletti elkövetéseket, arra lehet következtetni, hogy a kábítószerrel visszaélésen belül két külön bűncselekmény valósul meg, tehát ugyanazon elkövető egy eljárásban elbírált fogyasztói illetve forgalmazói tipusú cselekménye a 282.§ (1) illetve a 282.§ (2) bekezdése alapján két rendbeli bűncselekménynek minősül.

III.

Foglalkozni kell azzal, hogy milyen változást eredményezett a kábítószer fogyasztó fogalmának bevezetése, a visszaélés rendszerén belül, s hogyan kell értelmezni a 282.§ (9) bekezdésében irt tényállást, különös tekintettel annak szubszidiaritására. A változás lényege, hogy az eddigi szabályozáshoz képest közvetlenül rendeli büntetni a fogyasztást, (s nem a megszerzésen előállításon, tartáson keresztül) nincs mellette mennyiségi határ, és jóval enyhébb büntetéssel fenyegeti a visszaélés egyéb formáinál. Ebből az következik, hogy amennyiben csak fogyasztóval állunk szemben,úgy nem kell visszamenni a fogyasztást megelőző magatartásokra, (megszerzés ,előállítás stb.) így nem is lesz jelentősége a már meg nem lévő, elfogyasztott kábítószer mennyiségnek.

A fogyasztást tehát az elfogyasztott kábítószer mennyisége nem minősíti.

Éppen az eltérő szabályozás miatt a Btk 282.§ (9) bekezdése egy harmadik alapeseti tényállásként fogható fel, igy ugyanazon elkövető fogyasztói tipusú, forgalmazó tipusú magatartása illetve a kábítószer fogyasztása

3 rendbeli cselekménynek minősül.

Kérdés:

Hogyan egyeztethető össze az új törvényi szabályozás az 5/1998. számú Büntető jogegységi határozattal, amely még a korábbi jogszabályhoz kapcsolódott, de hatályba lépése és léte már az új jogszabály idejére esik. Hogyan értelmezhető a jogegységi döntésnek az a megállapítása, amely szerint a kábítószerrel visszaélés akár azonos, akár különböző elkövetési magatartásait megvalósító részcselekmények természetes egységet alkotnak, és a természetes egységbe tartozó részcselekményeknél a kábítószer mennyiséget - a tiszta hatóanyagtartalom figyelembe vételével - összegezni kell, és ez határozza meg a cselekmény minősítését. A jogegységi határozat alkalmazása a bíróság számára kötelező. Nem tudom így van-e, ha a jogegységi döntés egy korábbi, már hatályban nem lévő jogszabályhoz kapcsolódó kötelező értelmezést tartalmaz.

Minden esetre egy elfogadható megoldás, hogy:

a jogegységi döntés egységteremtő fogalmát, - amely maga után vonja a mennyiségi összegezés követelményét is -, csak és kizárólag ott kell alkalmazni ,ahol az egységteremtés igénye magából a jogszabályból következik. És miután a jogegységi határozat az ugyanazon bekezdésen belüli különböző részcselekmények halmozódásáról beszél, ezt úgy kell értelmezni a hatályos törvényre, hogy:

természetes egységet alkotnak a 282.§ (1) bekezdésében meghatározott különböző elkövetési magatartások és az ahhoz kapcsolódó mennyiségek,

ugyancsak egységet alkotnak a 282.§ (2) bekezdésében szereplő magatartások a mennyiségek összegezése mellett, de csak az adott bekezdésen belül.

Nem merülhet fel a jogegységi döntés alkalmazása a Btk 282.§ (9) bekezdésében írt vétségnél, mert a törvényben a fogyasztás mellett mennyiségek nem szerepelnek, tehát nem jön szóba az egység-többség kérdése, így a mennyiségi összegezés követelménye sem (ez egyébként egyértelműen kiderül a miniszteri indokolásból és ez a felfogás tükröződik a Magyar Büntetőjog Kommentárjában is).

IV.

Lehetséges változatok a Btk 282.§ (9) bekezdésének alkalmazására abban az esetben, amikor a fogyasztó egyéb visszaélést is megvalósít (megszerzés, előállítás, tartás illetve átadás, forgalmazás stb.)

1., Amennyiben a kábítószer-fogyasztó csekély mennyiségű kábítószere fogyasztói tipusú magatartást valósít meg, (a 282.§ (1) bekezdésében felsorolt magatartások), vagy ugyancsak csekély mennyiségre forgalmazó tipusú magatartást is megvalósít,

úgy a (9) bekezdés alapján fogyasztóként vétségért felel, mivel az előbb említett magatartások a 282.§ (8) bekezdésében írt elkövetések, s azok büntetési tétele nem súlyosabb, mint a (9) bekezdésben irt vétségé. ( két évig terjedő szabadságvesztés)

2., Amennyiben a kábítószer-fogyasztó a csekély mennyiséget meghaladó, de a jelentős mennyiséget el nem érő kábítószert tart (stb) magánál, úgy a 282.§ (1) bekezdése alapján felel, vagyis elveszti a fogyasztóra vonatkozó kedvezőbb elbírálás lehetőségét, mert az ilyen mennyiségű kábítószer megszerzése, tartása, 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, tehát súlyosabb.

Amennyiben a fogyasztó ún. alapeseti mennyiséget ad át, hoz forgalomba, stb., úgy a cselekménye a 282.§ (2) bekezdése alapján büntetendő 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel.

( Megjegyzés: ilyen esetekben a cselekmény minősítését részben az (1) részben a (2) bekezdésben irt elkövetésekhez kapcsolódó mennyiségek összegezése alapján kell megállapítani, de kívül esik ezen a kábítószer-fogyasztó által már elfogyasztott, meg nem lévő kábítószer mennyisége).

3., Amennyiben a kábítószer-fogyasztó jelentős mennyiségre követi el a cselekményt ,akár az (1) bekezdésben, akár a (2) bekezdésben felsorolt valamely elkövetési magatartással, úgy a cselekménye a 282.§ (5) bekezdése szerint minősül, az ott írt megkülönböztetéshez képest.

Ö s s z e f o g l a l v a :

A kábítószer fogyasztó cselekménye csak akkor minősül a (9) bekezdés szerinti vétségnek, ha a visszaélés egyéb formáját csekély mennyiségű kábítószerre követi el.

Amennyiben a fogyasztáson kívüli magatartása alapegységre, vagy jelentős mennyiségre valósul meg, úgy elveszti a fogyasztói státuszát, és a tényleges elkövetéshez kapcsolódó mennyiségek alapján kell a cselekményét minősíteni.

Itt jegyzem meg, hogy amennyiben az elkövetőnek az egy eljárásban elbírált kábítószerrel visszaélési cselekménye részben az 1999. március 1-je előtti, részben az azt követő időre esik, úgy kizárólag egységesen az új törvény alapján kell a cselekményét megítélni.

V.

A függő fogyasztó cselekményei a Btk 282/A.§ (1) (2) és (5) bekezdése alapján

A függő-fogyasztó fogyasztói illetve forgalmazói tipusú magatartásai teljes egészében megegyeznek az alaptényállás (1) és (2) bekezdésében felsorolt magatartásokkal, a különbség az, hogy jóval enyhébb büntetési tétellel fenyegeti a törvényalkotó a kábítószer-függő személy cselekményeit.

Amennyiben elfogadjuk a 282.§ (1) és (2) bekezdésének az előbbiekben kifejtett viszonyát, vagyis, hogy két külön alapeset, akkor ugyanezt kell tenni a függő- fogyasztóra vonatkozó 282/A.§ (1) (2) bekezdésének az értelmezésénél is.

Ez annál inkább igy van, mert az (1) bekezdésben írt magatartás vétség, a (2) bekezdés pedig 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett. E két bekezdéshez - azonosan a 282.§ (1) és (2) bekezdésével - az ún. alapeseti mennyiség tartozik.

A kábítószer-függő személy fogyasztásánál illetve a saját fogyasztást szolgáló tartásnál mennyiségi határ nem szerepel a törvényben ,s ebből az következik, hogy akár az elfogyasztott mennyiség, akár a fogyasztás célját szolgáló tartott mennyiség jelentős is lehet. ( 282/A.§ (5) bekezdés a/ pontja) A törvényalkotó messzemenően figyelembe vette a kábítószer-fogyasztó szokásait, a függést eredményező folyamatot és még mindig kedvezőbb elbírálást enged a kábítószer-függő fogyasztó számára, ha a fogyasztáshoz enyhébb megítélésű beszerző- megszerző tipusú magatartások kapcsolódnak, de itt már mennyiségi határ is van: csupán a csekély mennyiségű előállítás megszerzés stb. teszi lehetővé a vétségi minősítést.(282/A.§ (5) bekezdés b/ pontja)

Nem tudjuk feloldani értelmezéssel azt az ellentmondást, amely az (5) bekezdés a/ pontjában szereplő saját fogyasztás célját szolgáló tartás (mennyiségi határ nélkül), valamint a saját fogyasztás célját szolgáló csekély mennyiségre történt megszerzés között feszül.

E két elkövetési magatartás egyébként is annak a függvénye, hogy az elkövető cselekménye milyen stádiumban lepleződik le. Ha éppen a kábítószer vásárláson érik tetten és igazolható, hogy ez a kábítószer az egyébként függő személy fogyasztását szolgálja, úgy csupán a csekély mennyiségre való elkövetés engedi meg a vétségi elbírálást. Amennyiben házkutatás során ugyanennél a személynél kábítószert találnak, és bizonyított, hogy ez a saját fogyasztását szolgálja, úgy nem lesz jelentősége a mennyiségi határnak, mert az (5) bekezdés a/ pontjában, csak úgy, mint a fogyasztás mellett, nem szerepel mennyiség. E törvényi megoldás logikátlan, de bírói értelmezéssel nehéz kiküszöbölni.

Mindebből az következik, hogy nem kell összegezni, illetve nem lesz minősítést befolyásoló következménye annak az elfogyasztott kábítószer mennyiségnek, amely az elkövető függését eredményezte

(pl. az adott személyt csekély mennyiségű kábítószer birtoklásával gyanusítják, amelynek során bevallja, hogy már 3 éve fogyaszt kábítószert bizonyos rendszerességgel, egyre emelkedőbb mennyiségben. A minősítés szempontjából a nála lévő mennyiségnek lesz jelentősége, "és nem minősíti fel" a cselekményét a fogyasztás alapját képező több éves fogyasztás összeadott kábítószer-mennyisége.)

A kábítószer függő személy forgalmazó tipusú magatartásai közül csupán a kínálást és az átadást tekinti olyannak, amely még belefér az enyhébb elbírálásba. További megszorítás azonban, hogy ez a kínálás, átadás, csupán a 18. életévét betöltött személy részére történhet (282/A.§ (5) bekezdés c/ pontja).

VI.

Hogyan érvényesülnek a Btk 282.§ (3) bekezdésében felsorolt minősítő körülmények a kábítószer-függő személy cselekedeteinél

A törvényalkotó az üzletszerűséget és a jelentős mennyiséget tartotta olyan minősítő körülménynek, amely még megengedi, hogy a kábítószer-függő fogyasztói illetve forgalmazó tipusú cselekedetei enyhébb megítélés alá essenek: a 282/A.§ (3) bekezdése az üzletszerű ,a (4) bekezdése a jelentős mennyiségű elkövetés büntetési tételeit határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a 282.§ (3) bekezdésében felsorolt további minősítő körülmények megvalósulása esetén a kábítószer-függő elveszti az enyhébb elbírálás lehetőségét, tehát "az általános" szabályok szerint a 282.§ (3) bekezdés b/ c/ d/ e/ pontja alapján felel. (pl. amennyiben a kábítószer-függő személy csekély mennyiségű kábítószert részben 18. éven aluli ,részben 18. éven felüli személynek kínál, úgy a cselekménye egységesen a 282.§ (3) bekezdés d/ pontja alapján minősül és büntetendő.)

vagy:

(pl. a kábítószer-függő személy iskolában kábítószert árul, a cselekmény a 282.§ (4) bekezdése alapján büntetendő.)

VII.

Elterelés

Lényeges változás a korábbi jogszabályhoz képest, hogy az új törvény értelmében márcsak a kábítószer-függő személy részére biztosítható a kezelés igénybevételének a lehetősége, amely már csak gyógyító kezelés lehet. az alapgondolat annyiban nem változott, hogy az elterelésre csak bizonyos szűkített elkövetési magatartás mellett kerülhet sor és nemcsak a kábítószerrel visszaélés esetén, hanem a kábítószer fogyasztásával összefüggő két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő más bűncselekmény megvalósítása esetén is.

Az eljárás felfüggesztése mellett biztosítani kell - vállalás esetén - a 6 hónapos folyamatos gyógyító kezelés igénybevételét akkor, ha :

- a kábítószer-függő személy kábítószert fogyasztott, illetve saját fogyasztás céljából tartott (mennyiségtől függetlenül!)

- csekély mennyiségű kábítószert saját célú fogyasztásra előállít, megszerez, tart. (282/A.§ (6) bekezdés a/ pontja)

Kérdés:

1., Mi minősül a kábítószer-fogyasztással összefüggő cselekménynek, figyelembe véve a különböző kommentárokban fellelhető eltérő értelmezéseket is. A bírák többsége azt az álláspontot fogadta el, hogy ide értendő annak a kábítószer- fogyasztónak a cselekménye, aki azért lop, hogy az eltulajdonított értékből, vagyontárgyból kábítószert vásároljon. Nem fogadható el, az összefüggő szó szűkített értelmezése, amely csupán a kábítószer közvetlen megszerzését értené ezalatt már csak azért sem, mert e törvény helyen a más bűncselekmény elkövetése szerepel. Ha pedig valaki kábítószert lop, akkor nyilvánvaló a kábítószer megszerzéséért felel és ebben az esetben a mennyiségtől függően a 282/A.§ (5) bekezdés b/ pont szerinti feltételek megléte esetén mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól.

Felmerült az a gyakorlati probléma, hogy amennyiben az összefüggő cselekmény fogalmába ez az ún. közvetett megszerzés belefér, akkor számolni kell e törvényhely visszaélésszerű alkalmazásával pl. a zsebtolvajlások esetében (az elkövetők rendre azt állítják, hogy azért loptak, mert kábítószert akartak venni rajta.)

M e g o l d á s :

fokozott gonddal kell vizsgálni és már a nyomozás során fel kell tárni zsebtolvajlás esetén az életkörülményeket, nevezetesen volt-e munkaviszonya, korábban is követett el hasonló bűncselekményeket, van-e egyéb megélhetési forrása, s természetesen bizonyítást kell folytatni a kábítószeres létének megállapítására is.

2., Mely esetekben kell felfüggeszteni a büntetőeljárást annak érdekében, hogy az elkövető igénybe vehesse a gyógykezelés lehetőségét akkor, ha az eljárás tárgyát nem csupán a kábítószerrel visszaélés, hanem egyéb és a 282/A.§ (6) bekezdés b/ pontjába nem vonható bűncselekmény képezi. Pl. a kábítószer-függő fogyasztók ellen csoportos rablás bűntette, zsebtolvajlás bűntette, vétsége, önbíráskodás stb. miatt indul az eljárás. K é r d é s : leválaszthatja-e a nyomozó hatóság, az ügyészség illetve a bíróság a kábítószer-függő személynek a fogyasztással kapcsolatos magatartását, amely miatt az eljárás a törvényi feltétel megvalósulása esetén megszüntethető, vagy az egyéb cselekmények léte egységes elbírálást igényel.

Két fajta álláspont létezik:

A kábítószer-függő csak akkor kapja meg az elterelés lehetőségét, ha nincs mellette olyan cselekmény, amely nem fér bele a 282/A.§ (6) bekezdés a/ b/ pontjaiba.

A másik álláspont: az eljárás felfüggesztésére illetve megszüntetésére vonatkozó szabályok kongensek, azokat mindenképp érvényre kell juttatni, tehát meg kell teremteni azt az eljárásjogi helyzetet, amelyben az elterelés érvényesül. a cselekmények egy részére az eljárást fel kell függeszteni, a maradék cselekmény miatt pedig folytatni kell (nyomozni, vádat emelni illetve érdemi határozatot hozni), az előbbieknél pedig meg kell várni az 1 éves felfüggesztés eredményét.

Többségi álláspont szerint:

a kábítószer-függő fogyasztása, saját célú tartása, csekély mennyiségre történt megszerzése stb. esetén , e cselekmények miatt fel kell függeszteni az eljárást, függetlenül attól, hogy milyen súlyosabb cselekmények vannak mellette.

Ez annyit jelent, hogy el kell különíteni az eljárást mind a nyomozás, mind pedig a bírósági eljárás során azokra a cselekményekre nézve, amelyekre az eljárás megszüntetése vonatkozhat. (282/A.§ (6) bekezdés a/ és b/ pont)

A kábítószer-fogyasztással összefüggő más bűncselekmény esetén viszont csak akkor függeszthető fel az eljárás, ha ezek büntetési tétele nem magasabb mint 2 évi szabadságvesztés.

Pl. a kábítószer-függő fogyasztó a fogyasztásával összefüggésben 5 évi büntetési tétellel fenyegetett más bűncselekményt követett el, nincs lehetőség a felfüggesztésre. A kábítószer -függő fogyasztó akár 2 évi, akár magasabb tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett más bűncselekményt követ el, de nincs összefüggés a kábítószeres létével, az eljárás ugyancsak nem függeszthető fel e cselekményeknél).

Bár ezt a problémát nem az új törvény rendelkezése vetette fel, de ugyanannyira megoldatlan, mint a korábbna hatályos Be-nek az eljárás felfüggesztésére illetve folytatására vonatkozó szabályának az értelmezése. A Be 137.§ (2) bekezdése illetve a Be 169.§ (5) bekezdése az eljárás kötelező felfüggesztéséről beszél:

Az elkövető vállalása esetén biztosítani kell korábban a kezelés ,jelenleg pedig a gyógyító kezelés igénybevételét a Btk-ban meghatározott büntethetőséget megszüntető ok fennállása esetén az eljárás megszüntetése érdekében. Gondot okoz a nyomozó hatóságnak, hogy miként járjon el azzal a gyanusítottal szemben, aki éppen a kábítószer-függőséget gyógyító kezelés hatálya alatt áll, de a felfüggesztés időtartama alatt újabb kábítószeres cselekmény elkövetésén érik tetten, emiatt eljárás indul ellene. Korábban is az volt a gyakorlat, hogy ilyen esetben "kivették a felfüggesztésből " a korábbi eljárását és a két ügyet egyesítve folytatták a nyomozást az elkövetővel szemben. Erre az intézkedésre törvényes lehetőség nem volt - most sincs - mert az eljárást csak és kizárólag akkor kell folytatni, ha a vádlott hiteltérdemlően, okiratal nem tudja igazolni, hogy a felfüggesztéstől számított 1 éven belül 6 hónapos folyamatos kezelésben részesült.

Nyilvánvalóan az is ellenkezne a törvény céljával, hogy ugyanazon elkövetővel szemben a felfüggesztés tartama alatt kábítószerrel visszaélés miatt indult eljárásokat a kezelés vállaása mellett rendre felfüggesszen a hatóság, de a törvényből más eljárásjogi lehetőség nem olvasható ki.

Könnyebb helyzetben van a bíróság, mert a vádemelés után már nem vizsgálhatja a nyomozó hatóság esetleges jogszerűtlen intézkedését e vonatkozásban, mert el kell bírálnia a vád tárgyává tett cselekményeket.

VIII.

Halmazati kérdések

Hogyan bírálható el annak az elkövetőnek a cselekménye, aki az elkövetési idő első részében mint kábítószer-fogyasztó kábítószerrel kereskedett, majd az elkövetési idő végére fogyasztás következtében függővé vált, és mint függő akár fogyasztói, akár forgalmazói tipusú magatartást is megvalósított.

Abból kiindulva, hogy a törvényalkotó külön bűncselekményként fogalmazta meg a kábítószer-függő bizonyos visszaéléseit, az a helyes megoldás, hogy " az általános szabályok" szerint minősülő visszaélés és a függő személy által elkövetett visszaélés több rendbeli cselekménynek minősül.

Ez a példa is azt igazolja, hogy a jogegységi döntés természetes egységet preferáló értelmezése nem a hatályos törvényhez kapcsolódik, nem értelmezhető és nem használható, hiszen az egészen eltérő, különböző büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmények nem tartozhatnak egységbe márcsak azért sem, mert önkényesnek tűnne bármelyik magatartás illetve törvényhely kiemelése, amely magába olvasztaná a többi elkövetést.

Bár a törvényi szabályozásból egyértelmű, figyelemfelhivásként az alábbiakat rögzítem:

A függő fogyasztóra olyan kedvező szabályok vonatkoznak, amelyek az 1999. március 1-je előtti elkövetésekre is alkalmazandók a Btk 2.§-ra figyelemmel. Az átmeneti szabályok hiánya miatt azonban nincs lehetőség arra, hogy az alkalmi fogyasztóval szemben az ún. redukált elkövetői magatartások és csekély mennyiség esetén az eljárás felfüggesztésre illetve megszüntetésre kerüljön. Ennek ugyanis az eljárásjogi feltételeit megszűntette a törvénymódosítás, mivel a Be 137.§ (2) bekezdését illetve a 269.§ (5) bekezdését az 1998. évi LXXXVIII. törvény 31. és 40.§-a megváltoztatta.

Így nincs lehetőség arra, hogy az 1999. év március 1-je előtti elkövetés esetén az elterelés elkövetéskor hatályos szabályai érvényesüljenek, mert az eljárási törvény - amelyen mindíg az elbíráláskor hatályos törvényt kell érteni - erre az esetre felfüggesztési lehetőséget már nem biztosít.

A függőnek nem minősülő fogyasztó számára az új törvény alkalmazása mellett is lehetőség nyílik a kezelés előírására, azonban nem közvetlenül a hatályos jogszabály tételes rendelkezése alapján. Amennyiben az ügyész vádelhalasztással él a kábítószerrel visszaélők esetében, úgy lehetőség van a pártfogó felügyelet magatartási szabályaként - az elkövetővel való előzetes egyeztetés alapján - a kezelés előírására. Ugyanilyen formában a bíróság a büntetőjogi felelősség megállapítása mellett próbára bocsátás vagy felfüggesztett szabadságvesztés és pártfogó felügyelet mellett ugyancsak magatartási szabályként előírhatja a kezelést. Nyilvánvaló azonban, hogy a kezelés megszakítása vagy nem teljesítése a próba szabályainak a megszegését jelenti és az eljárásjogi törvényben szereplő jogkövetkezménnyel jár. (Btk 82.§ (6) bekezdés, a Bvtvr. 97.§ (2) bekezdés g/ pontja, Btk 73.§ (1) és (2) bekezdés, Btk 91.§ (1) bekezdés c/ pontja)

IX.

A kábítószer-mennyiség meghatározása

A kábítószerrel visszaélésnél a törvényalkotó a kábítószer mennyiségét minősítést és bütnetést meghatározó tényezőnek tekinti. Csekély mennyiségre való elkövetés enyhébben, míg a jelentős mennyiségre való elkövetés súlyosabban minősülő esetet képez. A csekély és a jelentős mennyiség közötti elkövetés az alapeset körébe tartozik, azonosan a korábbi jogszabályi rendelkezéshez. Ami változott az az , hogy a kábítószer mennyiségét törvény, a Btké 23.§-a határozza meg, felsorolva a leggyakrabban előforduló kábítószerek bázisformában megadott tiszta hatóanyagtartalmát, grammokban kifejezve a csekély mennyiségre vetítve,s amelynek húszszorosa minősül jelentős mennyiségnek.

Külön kezeli a kábítószer tartalmú növényt, ahol az egyedek számához igazodik a mennyiség. A fel nem sorolt kábítószerek esetében egy viszonyitási alapot teremt, és ezek hatóanyag-tartalmának és mennyiségének megállapítása mindig szakértői feladat.

A Btké 23.§ (1) és (2) bekezdése felsorolja, hogy mely elkövetési magatartások esetén érvényesül az ott meghatározott mennyiség-fogalom. Ebből is egyértelmű, hogy a fogyasztáshoz a törvény alapján nem kapcsolódik mennyiség,akár mint egységet teremtő ,akár mint a minősítést is befolyásoló tényező, mivel a fogyasztás szó egyikben sem szerepel.

A kérdés az, hogy milyen mennyiség fogalmakkal számoljunk akkor, amikor az összes körülmény egybevetése alapján a bíróság a vádlottra kedvezőbb, elkövetéskori törvényt alkalmazza a kábítószerrel visszaélés vonatkozásában. Hogyan kell értemezni a nullum crimen sine lege elvét valamint a Btk 2.§-át, amely tiltja a szigorúbb törvény visszaható hatályát.

Ez azért jelent gondot, mert a Btk 2.§-a szorosan értelmezendő, vagyis a különböző időben hatályos törvénybeli rendelkezések egybevetésére vonatkozik. Nyílvánvaló, nem számolhatott a jogalkotó azzal, hogy van egy olyan lényeges , minősítést és büntetést egyaránt meghatározó tényező, amelyet évtizedeken át nem törvény, hanem a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata (Büntető Elvi Döntés, Kollégiumi Állásfoglalás) értelmez. Az 1999. március 1-je előtti elkövetésekhez az utóbbi években (1995. március 27-től kezdve) a BK. 155. sz. Állásfoglalás mennyiségfogalmait kellett használni és ezek a mennyiségi határok jóval kedvezőbbek mint a mostani törvényi szabályozás mennyiséghatárai (egyedül a heroin a kivétel).

Másrészt viszont a mennyiségfogalmakat korábban törvény nem határozta meg, a törvény alkalmazása feltétlen érvényt kíván egy ex lex állapottal szemben, tehát függetlenül az elkövetéstől és függetlenül az alkalmazandó jogszabálytól a mennyiségeket a Btké 23.§ alapján kell meghatározni.

A bírók többsége azt az álláspontot képviseli , hogy a szigorúbb törvénynek nem lehet visszaható hatálya, az alkalmazandó joganyagot a maga egészében kell tekinteni, igy az 1999. év március hó 1-je előtti elkövetésekre az akkor hatályos jogszabály mellé a BK. 155. sz. Állásfoglalás mennyiségi határait kapcsoljuk.

(Megjegyzem : nem lenne bölcs dolog, hangosan érvelni a fenti megoldás ellen azon az alapon , hogy egy törvénytelen, alkotmányellenes állapotot legalizálunk és tartunk életben egy törvénnyel szemben, mert akkor felülvizsgálatra szorulna az összes korábban elbírált kábítószeres ügy.)

A Btké 23.§-a nem mondja ki a maga visszaható hatályát, nem állítja, hogy a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, és az egyes jogszabályhelyekre való hivatkozás egyértelműen csak az új törvényhez kapcsolódik. Ezek a körülmények is alátámasztják a többségi véleményt, vagyis a Btké 23.§-ában írt mennyiségi határokat csak az új törvénnyel együtt alkalmazzuk.

Budapest, 1999. év november hó 10. napján.

K é s z í t e t t e :

Dr. Frech Ágnes
tanácselnök