A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG
BÜNTETŐ KOLLÉGIUMVEZETŐ

I. Szakértői kérdések

előadó: Dr. Nagy Gábor, a Bűnügyi Szakértői Kutatóintézet Osztályvezetője

A Szakértő Úr – a többi jelenlévőhöz hasonlóan – egyetértett dr. Frech Ágnes kollégiumvezető azon álláspontjával, mely szerint a kirendelt szakértőknek nem feladata a bizonyítandó tények meghatározása. A kábítószerrel visszaélés bűncselekmény valamennyi elkövetési magatartása tekintetében az esetszámot a kirendelő hatóságnak kell meghatároznia, a szakértő csupán a szakkérdések tekintetében jogosult nyilatkozni.

Dr. Nagy Gábor kifejtette, hogy jelen munkamegbeszéléssel nem befolyásolni kívánja a bírákat, csupán véleményt szeretne megfogalmazni. Ennek célja, hogy a bírák a mérlegelés során pontos információkkal rendelkezzenek a szakértői intézmények működése terén.

A szakértő előadta, hogy a kábítószerrel kapcsolatos vizsgálatok két részre oszthatóak: a Toxikológiai Intézet feladata, hogy vérből és vizeletből kábítószer jelenlétét mutassák ki, míg a Bűnügyi Szakértői Kutatóintézet (BSZKI) a szubsztancia vizsgálatokat végzi. (Ez a lefoglalt anyagok minőségi és mennyiségi meghatározását jelenti.)

A 2/1988. IM rendelet 3. sz. melléklete a BSZKI-t és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat laboratóriumát nevesíti olyan intézményként, melyek illetékesek kábítószert vizsgálni, és szakvéleményt adni.

Ez év szeptembere óta öt regionális szakértői intézet kezdte meg működését (Győr, Kaposvár, Pécs, Szeged, Debrecen), mely intézmények a BSZKI-ban használt módszerekkel és eredményességgel képesek végezni a kábítószerrel kapcsolatos vizsgálatokat. Sajnálatos tény, hogy ezen intézményeket a jogszabály még nem nevesíti.

A kábítószer vizsgálatok módszerével kapcsolatban a szakértő elmondta, hogy intézetük minden esetben a lefoglalt bűnjelekből két mintaelőkészítést végez, majd két egymástól független vizsgálat eredményét veti össze. Ha ezek megegyeznek egymással, akkor képezhetik a vélemény részét.

A szakértő felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy a nem szintetikus kábítószerek kémiai összetétele a tárolás folyamán jelentősen átalakulhat. Ezen folyamatok eredményeképpen változhat a kábítószer tiszta hatóanyagtartalma is. Az előadó egy konkrét példát említette, amikor a marihuána tiszta hatóanyag tartalma lefoglaláskor 0,37 % volt, egy későbbi vizsgálat során pedig 7 %-ra emelkedett. Előadta, hogy a vegyi folyamatok iránya meghatározható, azonban egy korábbi állapot tiszta hatóanyag tartalmára visszakövetkeztetni a kémiai átalakulások bonyolultsága miatt lehetetlen.

Dr. Nagy Gábor kifejtette, hogy álláspontja szerint - amennyiben lehetőség van rá – a lefoglalt bűnjeleket az eljárás jogerős befejezéséig meg kell tartani, hogy esetlegesen ellenőrző vizsgálatok lefolytatására lehetőség legyen.

II.Jogértelmezési kérdések

Dr. Frech Ágnes kollégiumvezető előadta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bírósággal ellentétes gyakorlatot folytat a kábítószeres bűncselekmények jogi minősítése terén. Elmondta, hogy a táblabíróság a „halmazat elmélettel” szemben a „természetes egység” elméletét vallja. Ennek megfelelően a másodfokon eljáró tanácsok az általuk „dominánsabb”-nak minősített elkövetési magatartásba beolvasztják az álláspontjuk szerint kevésbé jelentős elkövetési magatartásokat.

Annak ellenére, hogy a Fővárosi Ítélőtábla egyes tanácsaitól visszajött másodfokú határozatok az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérő minősítést tartalmaznak, egyikben sincs elméleti levezetés, még kevésbé követhető koncepció az elkövetési magatartások halmozódása esetén a fogyasztó- forgalmazó terhelt esetében a kábítószer mennyiségének az összegezésére, és különösen nem foglal állást abban a kérdésben, hogy miként járna el akkor, ha a mennyiségek összegeződése eggyel magasabb minősítést eredményezne.

Az végképp érthetetlen, és ellentmond a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntéseinek és a tervezett koncepciónak, hogy egy úgynevezett beszerző típusú magatartásba olvasztja az átadó magatartással elkövetett kábítószer mennyiséget. (Mindezt indokolás nélkül teszi.)

Mindezek alapján nem indokolt eltérni a korábbi gyakorlatunktól, mert nincs meggyőző érvelés, és jelentősen megzavarná a kerületi bíróságok eddig követett, és egységesnek mondható gyakorlatát.

Érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy az üzletszerűséget, mint minősítő körülményt a Fővárosi Ítélőtábla is szorosan értelmezi. Csak akkor állapítható meg, ha a kábítószer értékesítéséből származó jövedelem döntő többségét képezi a terhelt megélhetési költségeinek, az értékesítés életvitelszerű. A korábbi értelmezésünknek megfelelően nem alapoz meg üzletszerűséget, ha a kábítószert fogyasztó terhelt a saját adagjának biztosítása érdekében vállalkozik a kábítószer értékesítésére.

Tájékoztatom a résztvevőket arról, hogy a kábítószeres tényállás, különösen az elterelés intézménye alkotmánybírósági döntés előtt áll, ennek megjelenéséig pedig esély sincs egy új jogegységi döntés meghozatalára.

B u d a p e s t, 2004. november hó 4. napja

Dr. Frech Ágnes